Por és Hamu

Vér soha ne tapadjon kezedhez Mondd el mi a vér Vágy soha ne szaggassa lelked Mi az és mennyit ér Ne szennyezzen gyűlölet mocska Elkerülöm én A boldogság csak a bolondok álma Nem lesz soha enyém A hét főbűn és a szeretet népe Mint bukott angyalt száműz e földre És mindvégig felettem áll Mindvégig felettem áll Megvárják, míg elfolyik vérem, Hogy bűnök nélkül is kiérdemeljem Az ő sorsuk zsarátnokát Az ő sorsuk zsarátnokát Ha én csak pillanat vagyok Vízió e mind, mi örökké tart? Vagy csak bennem folyik a változás Bűnbak vagyok, ki mindenért hibás? Mint véráldozat jöttem e földre Szenvedésre ítélt Mit más nem lát, bennem széppé lehetne De közelít a rév A keserűség - tudatom gyöngye Körbezár és véd Mit meg nem érhettem, másé se légyen Pusztuljon, ami él Hát mondd a haldoklónak, Hogy szép az élet A boldog párnak A szerelem méreg Meséld el a vaknak Mindazt, amit látsz Ha nem lehetsz boldog Terjeszd a romlást Az Életet sosem láttam De jártamban megcsodáltam Mindazt, mit más megtiport Én enyémként szerettem Mit láttam - hiányzik érzem S fáj, hogy hiába éltem Ami szép volt elviszem, s hidd el Enyém lesz csak az enyém