Sötétben jött, lopva és csendben. de örömfényt gyújtott két csillag szememben.
Hozott magával egy tétova mosolyt, s letette nálam, itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta, a múltat kergette, s a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet kezembe helyezte, nyíló virágot ültetett szívembe.
Pedig nem volt csak pillanat csupán, s mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmaradt az a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése