2016. március 14., hétfő

Te vagy...








Te vagy a valóság, És te vagy az álom, Egyszerre vagy születésem, És lassú pusztulásom. Olykor lángoló tűz, Néha fagyasztó hideg, Egyszer veled vagyok, Egyszer meg nélküled. Te vagy ki látni hagy, S te vagy ki elvakít, Te vagy ki velem van, S te vagy ki eltaszít. Olykor kedves vagy, Néha pedig rideg, Mindig veled vagyok, S mindig nélküled.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése