Félhomályban

Ott ültünk némán, édes félhomályban, 

Te elmerengve s égő vágyban én. 

Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, 

Titok maradt az szívünk rejtekén. 

Talán a múlt viharzott át előtted 

S előttem halkan tűnt fel a jelen... 

...Neked talán már bántó, kínos álom 

S nekem már kínos vágy a szerelem... 

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, 

Arcunkon is hazug az ifjúság, 

Én nem török le illatos virágot 

S neked sem kell már soha mirtusz-ág. 

Én az álmod szeretném visszahozni, 

Te tán szívembe vágyat oltanál - 

Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: 

Köztünk a múltnak tiltó romja áll!... 

II. 

A szívedből egy-egy sóhaj 

Átnyilallik a szívembe... 

Egyedüli kincs tetőled: 

- Amit adhatsz még nekem - 

A szívedből egy-egy sóhaj... 

A szívemből egy-egy sóhaj 

Átnyilallik a szívedbe... 

Oly kevés maradt a múltból... 

Amit néked adhatok: 

A szívemből egy-egy sóhaj... 

III. 

Ne vádoljunk senkit a múltért, 

A vád már úgyis hasztalan. 

Talán másképp is lehetett volna - 

Most már... mindennek vége van!... 

Úgy szeretnék zokogni, sírni 

A sírra ébredt vágy felett - 

De ránézek fehér arcodra 

S elfojtom, némán, könnyemet. 

Várunk a csendes félhomályban 

Valami csodás balzsamot, 

Mely elfeledtet mindent, mindent 

S meggyógyít minden bánatot... 

Leolvasom sápadt arcodról 

A rád erőszakolt hitet 

És megdöbbenve sejtem, látom, 

Hogy nem hiszel már senkinek!... 

IV. 

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, 

Mi is tudtunk még hinni valaha. 

Ami hevünk volt, mind elfecséreltük 

S ami hajnal volt, az most éjszaka. 

Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal 

Hamvadsz el lassan, némán, egyedül, 

Én meg, szakítva emberrel, világgal, 

Bolyongok árván, temetetlenül. 

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, 

Magasba vont és így - a porba vitt. 

Megnyugvás útját epedve se leltük, 

Szívünkből végképp elszállott a hit. 

...Olyan a színpad, mint a lant világa, 

Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad - 

A boldogságért küzdünk, mindhiába: 

Boldognak lenni nekünk nem szabad!... 

V. 

Nem jó kép itt az "őszi napsugár", 

Mit mi érzünk, nem késő szerelem. 

A szerelem nem szánalomra vár 

S te szánalomból érzel csak velem. 

Én reszketek egyedül elkárhozni, 

Magammal vinném beteg lelkedet... 

De végzetünkkel mindhiába küzdünk: 

Nekünk együtt még halni sem lehet!...

Itélkezés

Bárki, aki ítélkezik felettem, csak azért van, mert nem ismer! Nem ismeri a gondolataim, a tetteim okát. Azok az emberek, akik ismeretlenül véleményt alkotnak rólam, nem érdemlik meg sem a figyelmem, sem a gondolataim. Egyszerűen meg kell próbálnom figyelmen kívül venni. Senkinek nem akarok többé megfelelni, csak mert Ő úgy akarja, vagy mert neki így a megfelelő, és így tetszik! Az az övék, én pedig Önmagamé, cselekedeteim is belőlem fakadnak, önmagamért vannak bennem, nem mások elvárásainak! Tudom , az az igazi szabadság, ha nem függsz sem másoktól, sem mások véleményétől!

Te vagy...

Te vagy a valóság, És te vagy az álom, Egyszerre vagy születésem, És lassú pusztulásom. Olykor lángoló tűz, Néha fagyasztó hideg, Egyszer veled vagyok, Egyszer meg nélküled. Te vagy ki látni hagy, S te vagy ki elvakít, Te vagy ki velem van, S te vagy ki eltaszít. Olykor kedves vagy, Néha pedig rideg, Mindig veled vagyok, S mindig nélküled.

Pillanat

Nem volt több, csak jött és elszaladt, de valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben. de örömfényt gyújtott két csillag szememben.
Hozott magával egy tétova mosolyt, s letette nálam, itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta, a múltat kergette, s a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet kezembe helyezte, nyíló virágot ültetett szívembe.
Pedig nem volt csak pillanat csupán, s mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmaradt az a pillanat.

Csak Te

Csak Te meg a szél kavartok fel.

Csak Te meg a nap simogattok úgy ahogy kell.

Csak Te meg az örvény húztok a mélybe.

Csak Te meg a csend maradtok végre.

Orkánok, szelek

én veletek leszek 

elsöprök mindent

érted elsöprök mindent..

magammal viszlek, 

elmegyünk délre 

megáll az idő 

veled megáll most végre.

de miért..

ha nem vagy itt velem rám

mennyi szétesés vár?

Fájdalom

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe.Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Jöjj vissza

jöjj vissza, ölelj át, úgy mint régen a reggeli napsugár hozzon vissza téged csak egy percre, hogy lássam, egy percre hogy érezzem egy percre, egy pillantásra, tudjam létezel de az idő csak elvész, ne tévesszen meg hogy az elmúlt percekből, újat nem élhetsz meg maradj itt kérlek, ne szaladj még várj ez a lelkemből jön, és mindent át jár könnycsepp az arcon, de tűnj tova bánat a holnap még várhat, ma mindent elém tárhat örüljek vagy sírjak ami történt az elmúlt de akarom még egyszer, ölelj át újból csak szoríts magadhoz, kérve kérlek én érzés mit adtál, nekem mindent megért ez megfoghatatlan, egy múló pillanat én meg kérdem tőled, hogy holnapra mi marad? a fájdalomból ami érzem, hogy nem hagy hát szedd össze magad, itt az idő kelj fel ha kétségek között ébredsz minden reggel nincs naplóm a pár napról, csak egy jegyzetem de írom amíg bírom, ezt én olvasom majd fel neked megválaszolva ezzel minden egyes kérdésed ha fájnak tettek, jönnek a kétségek ha fájnak a tettek hééé jönnek a kétségek ( refrén(3X) ) hirtelen elmentél el se köszöntél beköszöntött a tél de emléked még a falak között él miért fáj a búcsú? mond miért fáj a búcsú? Kétségek között! | Spang | hirtelen elmentél el se köszöntél beköszöntött a tél de emléked még a falak között él miért fáj a búcsú ha az uccsó kört rójuk le? miért nem látlak újra csak a képzeletembe? fájó képeket festek érzem szemeim egyre lejjebb esnek és azért tesznek hogy álmomba ne te ölelj át ne érezzem újra a világ fájdalmát tudjam mit érek ne csak azt hogy eggyütt mit éltünk át a soraim sorba siklanak ki a vonalról a lapszélén de azért még a könnycseppek mellett elír a tollam részvéét nem kell a szánalomból elég kérlek vedd el amit már kértél de akkor még harcoltam érte ez kell tudom nem látom azt amit te a kék szemeddel de még szeretlek még nézlek és még ne menj el tudom mondtam neked 10szer 20szor 100szor tudom fáj tudom bántó tollam tintába mártom..... nem akarok elaludni mert tudom ujra fel kell ébrednem meg kell értenem hogy csak azt kapom amit érdemlek nem akarok elaludni mert tudom ujra fel kell ébrednem meg kell értenem hogy csak azt kapom amit érdemlek... ( refrén(3X) ) hirtelen elmentél el se köszöntél beköszöntött a tél de emléked még a falak között él miért fáj a búcsú? mond miért fáj a búcsú? Kétségek között!